Hiába a francia válogatott brutális erőssége, igencsak perifériára szorult hazánk fősodrású sportmédiájában a helyi bajnokság. A közvetítési jogokat birtokló csatorna is csak kevés meccset tűz a műsorára, a szurkolóknak pedig nehezen marad kapacitása az események követésére. Ezen igyekszünk segíteni egy olyan sorozat beindításával, mely a jövőben összefoglalja majd a Ligue 1 egy-egy hónapjának főbb eseményeit és érdekességeit, most először pedig azt, hol is tart novemberre fordulva a francia bajnokság. Akad ugyanis érdekesség a Ligue 1 jelenlegi szezonjában bőségesen és egyfajta sajátságos arculatot is látszik magára ölteni a liga.
A hagyományosan masszív védelmek és fizikális játék mellett például a topligák közül a leginkább lüktető játékot produkálják a javarészt rengeteg ifjú tehetséget felvonultató csapatok.
Ez jól látszik a topligák főbb progresszív haladási módszereit összegző alábbi interaktív grafikonunkon is, ahol a meccseiken átlagban a legtöbbet, 3700 métert előrefelé haladó francia csapatok különösen az ábra felső, a labdafelhozatalokat mutató részén találhatóak. Ennek a jelentőségét az előző szezon végén egy StatsBomb kimutatás is részletesen kielemezte, ám a tendenciák voltaképpen az idei szezonban is jól tetten érhetőek.
Most ugyanis egy-egy Ligue 1-meccsen a csapatok játékosai nem kevesebb, mint 1142 métert lódulnak előre átlagban labdavezetéssel, ami jócskán megelőzi az ezen a téren második Premier League 995 méteres átlagát is. Ezzel párhuzamosan a franciaországi 19,1 meccsenkénti cselkísérlet is a legmagasabb a topligák közül, mégpedig a legjobb, 49,5%-os hatékonysággal. Passzokkal mindeközben a Bundesliga csapatai teljesítik a legnagyobb előrehaladást, de 2685 méteres statisztikájuktól nem sokkal marad le a francia bajnokság 2558-as átlaga sem a második helyen.
Ez persze még nem jelent több helyzetet vagy magasabb színvonalú mérkőzéseket, a tempóról és a játék változatosságáról azonban árulkodik. Jövő évtől lassan talán a pénzügyi lehetőségeiben, így az értékeik megőrzésében is fejlődhet a liga, hiszen most már három garantált főtáblás és még egy selejtezős BL-indulást érő helyért, valamint még három további nemzetközi szereplést jelentő pozícióért küzdenek a klubok, mégpedig igen kiélezett versengésben több komoly ambíciókkal épített projekt felvonultatásával.
Egy új párizsi legenda első sorai
A PSG projektje már jó ideje meglehetősen rapszodikusan alakul, a Luis Enrique kinevezésével és a keret átalakításával választott legújabb irány buktatóit pedig jól megmutatta a Newcastle-től benyelt BL-pofon. Ahogy azonban a taktikai elképzelések megbicsaklását kiveséző elemzésünkben is szóba került, az alig 17 éves Warren Zaire-Emery már a Saint James Parkban is több feladatkörben megállta a helyét és a szépítő találat is az ő passzából született.
A párizsiak azóta a számukra legfontosabb BL-színpadon is javítottak a Milan legyőzésével, melyben szintén elévülhetetlen érdemei voltak a két gólpasszt kiosztó ifjú titánnak, közben pedig mindhárom októberi bajnokijukat is sikerült megnyerniük. Az utolsó győzelem ugyan nagyon nehézre sikeredett az Eric Roy keze alatt – korábbi írásunkban már szintén részletezett módon – masszív alakulattá formálódó Brest ellen, itt azonban Zaire-Emery megszerezte első szezonbeli találatát is egy parádés lökettel, így négy korábbi gólpassza után ezzel tette fel a pontot az elmúlt havi teljesítményére.
A martinique-i édesanya és az egykor a francia másodosztályban futballozó édesapa vezetéknevét egyszerre viselő ifjonc már azzal közönségkedvenc lett, hogy Párizs egyik külvárosában, Aubervilliers-ben látta meg a napvilágot, így jól beleillik abba az irányvonalba, amely a helyi játékosok szerepeltetésével keresi a szurkolók kegyeit, ráadásul már nyolcéves kora óta a PSG mezében focizik. Azóta mindig néhány évvel magasabb korosztályban szerepeltették Zaire-Emery-t a tehetségétől elragadtatott utánpótlásedzők, a tavaly áprilisi U17-es Európa-bajnokságon pedig a torna legjobbjának járó díjat is kiérdemelte, és többek között Mathys Tellel az oldalán a trófeát is elhódította Franciaországnak.
2022 augusztusában aztán már a PSG történetének legfiatalabb játékosa lett, amikor Christophe Galtier 16 évesen és 5 hónaposan becserélte egy bajnokin, idén januárban pedig a klub legfiatalabb kezdőjévé, majd februárban a legfiatalabb gólszerzőjévé avanzsált. Az előző szezon során a középpálya bármelyik pontján bevethetőnek bizonyult, egyszer még szárnyvédőt is játszott, miközben épp csak betöltötte 17. életévét, így a bajnokság végeztével még le is kellett érettségiznie. A futballkarrierje mellett a tanulmányaiban is jeleskedő Zaire-Emery-nek ez végül nem okozott gondot, de érettségét a bizonyítványa mellett az is jól mutatja, hogy szeptemberben már az U21-es válogatottba is behívta őt Thierry Henry, és még a csapatkapitányi karszalagot is rá adta annak ellenére, hogy messze ő a legfiatalabb tagja a keretnek.
Az idei szezonban Luis Enrique csak elvétve hagyja ki a kezdőjéből, a már említett Milan elleni BL-meccsen pedig a mezőny legjobbjának is megválasztották, így egyre nagyobb nemzetközi figyelem irányul rá. Még ha nem is hibátlan a játéka és főleg a védekezésben van mit fejlődnie, ám az agilitása és a játékintelligenciája mellett az alázatos mezőnymunkája és a felelősségteljes, de allűrmentes viselkedése is szép karrierre predesztinálja őt.
Ahol Warren Zaire-Emery tart 17 évesen a maga posztján, az gyakorlatilag Kylian Mbappé ennyi idős potenciáljával vetekszik, márpedig utóbbi 24 évesen már párizsi legendaként halad épp öles léptekkel a sorozatban hatodik francia gólkirályi címe felé.
képaláírásNizza bevehetetlen erődje
A tabellát azonban még mindig nem a címvédő vezeti, hanem az OGC Nice gárdája, pedig az azúr-partiak már játszottak az élcsapatok közül a PSG-vel, a Monacóval, a Marseille-jel és a Lille-lel is. Az ifjú olasz vezetőedző, Francesco Farioli dezerbiánus stratégiájával nemrég részletesen is foglalkoztunk, csapata egyedi harcmodorral csapdázza be az ellenfeleit, védelmének hatékonysága pedig bámulatos jelenleg.
Mindössze 4 gólt kaptak ugyanis az első 10 fordulóban, októberben senki nem tudta bevenni a kapujukat, és a szezonban meccsenkénti alig 0;4 kapott góljuknak nincs párja a topligákban.
A legerősebb bajnokságokban szintén egyedülálló módon hétszer nullázott már az ifjú lengyel kapus, Marcin Bulka, aki a kínos Kasper Schmeichel-bukta után Nizzában lett pályafutása során először kezdő hálóőr 24 évesen. Ezt eddig parádés teljesítménnyel hálálja meg, a kapujára érkező lövésveszélyesség (post-shot xG) alapján 3,1 gólt akadályozott meg, ami pillanatnyilag a legjobb mutató a bajnokságban, és a Ligue 1 történetében mindössze második kapusként hárított egy meccsen két büntetőt is a Monaco (pontosabban Folarin Balogun) ellen.
A védelem tengelyében rendkívül összeszokott párossá kovácsolódott az elmúlt két és fél szezonban a veterán csapatkapitány, Dante és a 24 éves Jean-Clair Todibo, akik az idényben is csak egyetlen bajnokin váltak eddig szét. És a középhátvédek a szinte hibátlan védőmunkájuk mellett az összjátéknak is rendkívül fontos fogaskerekei. A 40 éves létére oldalunkon is megénekelt ördögi módon minden bajnoki percet végigjátszó „CommanDante” a topligák második legjelentősebb előrehaladását alakítja ki a passzaival (a Bayern koreaija, Kim Min Dzse mögött), így nagyban hozzájárul a liga bevezetőnkben kivesézett lüktetéséhez is.
Mindeközben a Barcelonát megjárt Todibo már nem csak a leggyorsabb kiállítás kínos rekordját tartja a bajnokságban (2020-ban egy Angers elleni meccs 9. másodpercében kapott piros lapot), hanem a Metz ellen 188 labdaérintése és 166 sikeres passza is új csúcs a Ligue 1 történetében, ami azt is jól mutatja, milyen higgadtan mozgatja mélyről az ellenfeleit a Farioli-csapat.
Az első három fordulóban még döntetleneket játszott az OGC Nice és csak a 13. helyen állt, most viszont 10 mérkőzés után a mezőny egyetlen veretlen csapataként vezeti a tabellát – még úgy is, hogy Jordan Lotomba sérülése és Youcef Atal túlzott palesztin-párti posztját követő belső eltiltása miatt legutóbb a Clermont ellen a középpályás Pablo Rosario kényszerült jobbhátvédet játszani. Ezt azonban pazarul teljesítette, egy ragyogó előretörése után még tizenegyest is harcolt ki a csapat, az újabb nullázással pedig immár 453 perce nem kapitulált a topligák legjobb védelme.
A koszovói megmentő
Egy szezon eleji cikkünkben már kitárgyaltuk az UEFA koefficiens-rendszerének visszásságait, melyek miatt a francia ligának jelenleg nagy küzdelmet kell folytatnia a hollandokkal az európai ranglista egyre fontosabbá váló ötödik helyéért. A hátrányos helyzetből adódóan a kupasorozatok selejtezői után a Ligue 1 még 2,769 koefficiensnyi hátrányban volt Hollandiával szemben, a csoportkör felénél viszont ezt már 0,769-re dolgozta le, így az OPTA elemzője 75% esélyt lát rá, hogy a szezon végéig a francia bajnokság visszaszerzi az augusztusban elvett ötödik helyét.
Ehhez azonban a Lens–PSV BL- és a Marseille–Ajax El-párharcon túl a többi francia kupaindulótól is minden lehetséges győzelemre szükség van, márpedig ebbe a megnyerhető kategóriába tartozott a Slovan Bratislava lille-i vendégjátéka is. Az észak-franciák bicskája korábban beletört az általunk is jól ismert klaksvíki fagyba, a pozsonyiak ellen pedig sokáig egygólos hátrányban voltak. A 66. percben azonban pályára lépett Edon Zhegrova, aki idei jó szokásához híven friss lendületet vitt a csapata játékába. Az egyenlítő találatot még csak kiszurkolta, de aztán a győztes gól előtt három védőt befűzve adott gólpasszt, majd egy kiállítást is kiharcolt.
A néhány évre Németországba menekülő családban született, de a koszovói háború után már Pristinában nevelkedő jobbszélső megjárta a Genk híres akadémiáját is, de aztán a Baselben töltött évek során nyújtott olyan teljesítményt, mely 7 millió euró kifizetésére sarkalta a Lille-t tavaly januárban. Felvillanásai korábban is voltak a piros-kékeknél, de olyan egyenletesen jó játékot még nem mutatott, mint a most futó idényben, így Paulo Fonseca vezetőedző sem igazi alapemberként számított rá, az új szezonban viszont különösen az októberi produktuma lenyűgöző volt.
Előbb Le Havre-ban bizonyult szinte ellenállhatatlannak és egy remek góllal, illetve gólpasszal járult hozzá a 2–0-s sikerhez, majd a Derby du Nord-on is ragyogóan teljesített Lensban, és 6 sikeres csel mellett az ő beadásából született az értékes pontot érő gól is. A Brest elleni győzelem kevésbé róla szólt, de aztán a Konferencia-ligában csereként is megmentőnek bizonyult, hogy végül a remekül rajtoló Monaco ellen újabb 2 gólpasszt kiosztva járuljon hozzá az addigi listavezető 2–0-s legyőzéséhez, így pedig a Lille – a 18 pontjából 10-et nagyrészt neki köszönhetően októberben begyűjtve – a negyedik helyre lépett fel a tabellán.
A 24 éves Zhegrova nem csak a Ligue 1 legtöbb sikeres cselt bemutató játékosa jelenleg, de a topligák legveszélyesebb helyzetkialakítója is.
Ahogy szezon eleji beharangozónkban is felhívtuk rá a figyelmet, Paulo Fonseca csapatának a játéka már az előző évadban is ígéretesebb volt az eredményeinél és nincs ez másként idén sem. A megfogyatkozó csapat védelmében ígéretesen váltja egyik tini a másikat, az egy szem megmaradt csatár, Jonathan David formaingadozását jól küszöböli ki Yusuf Yazici váratlanul eredményes visszatérése, ha pedig a koszovói szélső is meg tudja őrizni a mágiáját, újra vérmes reményei lehetnek a szurkolóknak.
Botrány és sorsdöntő november
Vérmes reményekből nincs hiány Marseille-ben sem, az eredmények helyett azonban továbbra is inkább egy botránnyal került a címlapokra az OM. Már a kierőszakolt edzőváltás kapcsán külön cikkben tértünk ki rá, hogyan nehezítik meg a klub működését a szereptévesztésben túlbuzgó szurkolók, most pedig az Olympico rangadóra érkező Lyon csapatbuszát dobálták meg, így a meccs elmaradt, a következményekről pedig csütörtökön várható döntés.
A marseille-i ultrák az utóbbi szezonokban elég olcsón megúszták a rendbontásaikat, amiben nem elhanyagolható szerepe lehetett annak a ténynek, hogy a liga elnöke a korábban az OM-et öt évig dirigáló Vincent Labrune. Most azonban átléptek minden megengedett határt, a döntéshozók pedig már csak azért sem óvatoskodhatnak, mert az általunk is kitárgyalt többéves krízis nyomán sereghajtóvá züllő OL is ezzel az üggyel igyekszik szimpátiát kelteni az amúgy teljességgel elbaltázott helyzetében.
A gyalázatos eset következményeként Fabio Grosso véres arcképe különösen azért járta be rosszkor a világsajtót, mert a Ligue 1 vezetői éppen egyre elkeseredettebben kajtatnak a bajnokság 2024-28-as közvetítési jogaiért megfelelő összeget fizetni hajlandó vásárlók után.
Már csak emiatt is sorsdöntő hónap elé néz a francia futball, de az európai kupaporondon is talán a csoportkör legnehezebb párosítása vár a Ligue 1 képviselőire. Mindeközben az Antoine Griezmannt elképesztő módon 6 éve egyetlen meccsen sem nélkülöző válogatott felteheti a koronát a ragyogó Eb-selejtezős szereplésére, hiszen egyike a két még százszázalékos csapatnak a mezőnyben. A Ligue 1-ben pedig 3 további fordulóra is sor kerül, mégpedig Nice–Rennes, Lens–OM, majd a hónap végén slusszpoénként PSG–Monaco rangadóval fűszerezve. Mindezek fejleményeibe pedig majd a következő Francia Ablakban pillanthatunk bele.
